Nem kellet volna / Zoe szemszöge

Egy kék miniruhát vettem fel magassarkúval a partyra. Ezeket természetesen Hannah cuccai közül választottam ki, nem sokszor láthat ilyet rajtam az ember. Első alkalom, hogy magassarkút vettem, és szoknya is elég régen volt már rajtam. A hajammal nem csináltam semmit. Álltam a tükör előtt és néztem az előttem álló idegen lányt. Aztán megláttam Hannah képmását. Nem volt átöltözve, semmit nem kezdett még magával.

-Igyekezz! -mondtam sürgetően.

-Én szerintem nem megyek, nem érzem valami jól magam.-Ne aggódj már a fotósok miatt! Nem lessz semmi.

-De tényleg nem érzem jól magam. - nagyon sápadt volt, de a nem hiszem el nézésem megmutatására felkapott egy bordó rucit. Kopogtatás hallatszott a szomszédból, a közös ajtónkon.

-Bújj be! -szólt ki Hannah. Először Edward jött át, majd John is követte. A Bad behaviour klipjéből ismert zakót viselték, fekete nadrággal, a nyakkendőik passzoltak a rujáinkhoz: Ed kéket, John bordót viselt. Kedvesem tetőtöl talpig végignézett rajtam, és nagyon elcsodálkozott a ruha választásomon.

-Hűű! Többször kéne ilyeneket viselned! -mondta, mire egy mosollyal válaszoltam.

Egy menő helyre mentünk, ami természetesen tele volt paparazzikkal. A bejáratnál vodka nagyranccsal fogadtak minket, amit Hannah kivételével mindegyikünk lehúzott.

A táncparkettre húztam Edwardot. Egy darabig botladoztunk egymás lábában, aztán visszamentünk a bárpultnál ülőkhöz. Hannah tényleg nem nézett ki valami jól.

-Haza viszem. -jelentette ki Ed. -Nektek meg további jó szórakozást. -mosolygott. Válaszul bólintottam, aztán táncoltam egy kicsit John-nal is. Egy idő után elkezdtünk iszogatni. A végén már nem értettem, mit mondott, de nevetnem kellett mindenen, nem bírtam abbahagyni.

-Azt hiszem egy kicsit sokat ittam. -mondtam kótyagosan.

-Talán jobb lenne visszamenni a hotelbe. Gyere, segítek. -karolt belém kíséérőm. Ha nem fog tutira hanyatt vágódom. A lift felkavart, és nem tudtam visszatartani a hányást, ezért megajándékoztam a takarytókat. John undorodva nézett, és kiráncigát a liftből. Az ajtóban hirtelen ötlettől vezérelve lesmároltam, mire ellököt.

-Nyugi van Johnny fiú! -nem válaszolt. Csak becipelt a szobába, és lesegített az ágyra.

-Ezt majd holnap tisztázzuk, mikor józan leszel. Jó éjt!-mondta dühösen. És kiment a szobából.

Nem volt erőm semmihez, szinte azonnal elaludtam.

"My heart will go on" / Hannah szemszöge

 Hogy képes Zoe így aludni?! Délután egy óra van, és ez még mindig alszik! Ezek az újságírók meg… mit képzelnek?! Vége mindennek! Legalábbis nekem. A karrieremnek. A fiúkénak. Mindennek! Idegesen járkáltam fel s alá, John meg csak ült, és nézett. Ed bekapcsolta a tévét. Persze, hogy rólunk szólt. De nem a koncertekről. Nem, dehogy is. Hanem arról, ahogyan játszottunk az erkélyen. Most már mindenki tudja, hogy szeretjük egymást.

 Edward úgy döntött, felébreszti Zoet. Itt az ideje. Mikor kijöttek, Zoe teljes díszben állt már előttünk.

-          Akkor megyünk valamerre? – kérdezte mosolyogva.

 Idegesen Johnra néztem, majd Edward Zoe elé dobott egy újságot. Pár perc alatt elolvasta, és nevetni kezdett, sűrű bocsánatok körében. Én meg természetesen elpanaszoltam, hogy most vége mindennek utálni fognak, stb.

-          Nyugi van! Ugye nem gondoltátok, hogy örökre titokban tarthatjátok? Vállaljátok fel, az mindig jobb, mint úgy együtt lenni, hogy mindenki tudja, de ti akkor is titkolózni akartok. Engem rohadtul nem érdekelne, ha lekapnának Eddel…

-          Az te vagy. – motyogtam.

-          Én még örülnék is neki! – mosolygott Edward.

-          Vagy nem! Paparazzik fognak követni, meg az őrült rajongók! Kész káosz az egész. – siránkozott John.

-          Minden jóhoz jár valami rossz. – folytatta Zoe. – Ez az élet rendje! Na, de mit szólnátok, ha bulizni mennénk este? Egy jó kis hely, csak mi négyen…

-          Buli egyenlő fotósok. – jegyezte meg John.

-          Nem! Buli egyenlő jókedv, és a paparazzikra tojni kell magasról!

-          Jó híresség lennél. – motyogott Ed.

-          Én megyek! – álltam fel végül. – És ha nem jöttök az a ti bajotok.

-          Akkor ezt megdumáltuk! – örvendezett Ed.

-          Jó, én is megyek… - állt fel John. – De ennek nem lesz jó vége…

-          Jippí! – ugrottam a nyakába, és megcsókoltam. 

"My heart will go on" / Zoe szemszöge

-Jó reggelt szépségem! -suttogta Ed a fülembe, amikor kinyitottam a szemem. Beleborzongtam. ahogy langyos lehellete a tarkómhoz ért. Ránéztem az órára, már fél kettő volt.

-Ti nektek nem kéne próbálni? Nem akarok olyat, mint a múltkor...vagy is csak a végét nem akarom olyanra. -helyesbítettem, mire megcirógatta az arcomat.

-A hétvége szabad! -emlékeztetett. Amilyen gyorsan csak tudtam rendbe szedtem magam, és átmentem kedvesem után a srácok szobájába. Hannah is ott volt.

-Akkor megyünk valamerre? -mosolyogtam. Senki nem válaszolt. Jonh és Hannah idegesen bámulták egymást. Edward odadobott a kezembe egy újságot. A címlapon hatalmas felirat volt: "My heart will go on", alatta egy kép Hannah-ékról, amint épp előadják a legromantikusabb részt a Titanicból. Próbáltam elfojtani a nevetést, de vágül csak előtört. Erre persze a dalból vett idézet is rásegített.

-Bocsánat! -nem tudtam abbahagyni az önfelett vigyorgást, az a kép annyira nyálas volt, hogy azon csak röhögni lehetett. -Bocsánat! -ismételtem meg, és köhintettem egyett. Mikor végre sikerült befejeznem, elkezdtek hisztizni, hogy ezt most már nem tudják kimagyarázni, és ez szörnyű, most biztos utálni fogják Hannah-t a Jedfanok, mert John-nal kavar...

-Nyugi van! Ugye nem gondoltátok, hogy örökre titokban tarthatjátok? -állítottam le őket. -Válaljátok fel, az mindig jobb, mint úgy együtt lenni, hogy mindenki tudja, de ti akkor is titkolózni akartok! Engem rohadtul nem érdekelne, ha lekapnának Eddel...
-Én még örülnék is neki! -vágott bele a beszédembe a drága. Visszamosolyogtam rá.

-Vagy nem! Paparazzik fognak követni, meg az őrült rajongók! Kész káosz az egész. -folytatta John az önsajnálatot.

-Minden jóhoz jár valami rossz! Ez az élet rendje! -bölcselkedtem. -Na de mit szólnátok, ha bulizni mennénk az este? Egy jó kis hely, csak mi négyen... -váltottam Zoesabbra.

-Buli egyenlő fotósok. -akadékoskodott John.

-Nem. Buli egyenlő jókedv, és a paparazzikra meg tojni kell magasról!jegyezte meg Ed az orra alatt dörmögve.

-Jó híresség lennél... -

-Én megyek! -jelentette ki Hannah. -És ha nem jöttök, az a ti bajotok! -fordúlt a srácokhoz.

-Akkor ezt megdumáltuk! -örvendezett négy éves szintjére Ed.

-Jó, én is megyek. -adta be a derekát végül John is. -De nem lesz ennek jó vége...
-Jippi! -ugrott a karjaiba Hannah és egy csókot nyomott a szájára.

Love, oh love / Hannah szemszöge

Éppen próbán voltunk, és már minden tagom fájt, mivel egy új edző Gregory kezelésbe vett. Szóval alig maradtam meg a színpadon, fájt minden egyes kis mozdulat, így nem csoda, hogyha John azt javasolta, üljek le valahova. Forgott velem a világ, mivel reggel óta nem ettem, és az is csak egy kis gabonapehely volt szójatejjel. Egyszóval az ájulás határán voltam. Aztán jön oda John, hogy láttam-e Edet. Mondtam, hogy igen, az előbb még a színpadon ugrált. John azt mondja eltűnt. Szuper. Neki is most kell eltűnnie. Azonnal megnéztük az öltözőt, aztán a hotelt, de semmi. Csörgettem Zoet is, ugyan is nem volt itthon. De semmi. Mindketten csörgettük Edet is, de megint csak semmi.

-          Ezek ketten elszöktek valahova. – jegyeztem meg letörtem, és az asztalra biggyesztett sütikre néztem. Minden porcikám kívánta, viszont az agyam nem helyeselte.

Kissé megszédültem, mivel a napi kajaadagom nem volt túl sok, így ledőltem az ágyra. John aggódva jött mellém, és felém nyújtott egy sütit.

-          Amit nem tud, az nem fáj neki, te viszont mindjárt meghalsz. – mosolygott.

-          Kösz. – suttogtam és elkezdtem majszolni a sütit. Végre. Kaja!

Miközben ettem, megpuszilta homlokomat, majd felhúzott, és kimentünk az erkélyre. Megcsókolta a nyakamat, mire én felé fordultam, és elkezdte falni a számat. Hirtelen mindent elfelejtettem. Már majdnem lelökött az erkélyről, ezért visszatoltam. Elkezdtem remegni, mivel teljesen kifáradtam.

-          Mi a baj? – kérdezte aggódva John.

-          Az edzés miatt teljesen kész vagyok. – újságoltam.

-          Ezen segíthetünk. – mosolygott kajánul, és megfogta a kezem, megfordított, és kitárta a karjaim. – Hogy is van a dal? – nevetett.

-          Every night in my dreams, I see you, I feel you… - énekeltem.

-          Every since I know you go on… - énekelt velem.

Csodás érzés volt. Én tényleg szerelmes vagyok… Hirtelen ötlettől vezérelve mégis elrontottam a pillanatot egy viccel.

-          Repülök, Jack! – nyávogtam.

John meg csak nevetett. Aztán már azon kapom magam, hogy John Edwarddal kiabál.

-          Te meg hol voltál? Agyba-főbe kerestünk! – ez azért nem teljesen igaz.

-          Csak színházlátogatáson. – vigyorgott sokat mondóan Edward. 

Love, oh love / Zoe szemszöge

Egy újabb zsúfolt hét következett, de Edward a lehető legtöbb időt próbálta velem tölteni. Egyik délután egy kosár csokis muffinnal jelent meg a hotelben.

-Hát te? -pislogtam meglepetten.

-Megszöktem a próbáról! -csókot nyomott a ajkamra. -És hoztam sütit! De tűnjünk innen gyorsan, mert ez lesz az első hely, ahol keresni fognak, az öltöző után. -még a pulcsit felvenni is alig volt időm, nem hogy beleharapni az egyik finomságba. A kosarat levágta a kis asztalra az ablak mellett, és kirángatott a szobából. Futva mentünk egy eldugott helyre.

-Hol vagyunk?
-Pszt! -utasításra befogtam a számat. Csendben osonva folytattuk az utat, míg nem egy színházteremben találtuk magunkat. Nem értettem, hogy miért ide hozott, kérdő pillantást vettem rá.

-Az itteni kedvenc helyem. Csendes, és meghitt. -magyarázta. Nem hittem a szememnek, hogy ezt pont ő mondja, akinek mindene a hangzavar, és az ugrálás. Jó volt látni, hogy van egy ilyen, romantikus oldala is. Belenéztem a szemébe. Hirtelen minden gyermekiség elszállt a tekintetéből, csak a férfit láttam, akit szeretek.

-Zoe, el sem hiszed, de nekem te jelented az életet! -lehellte.

-Te meg azt nem hiszed el, hogy én is így vagyok veled! -mondtam, mire bársonyos ajka az enyémhez ért. A csók lassú volt, és romantikus, egyáltalán nem emlékeztetett az előzőekre. Felkapott és felültetett a színpadra, ott állt előttem, még mindig a csókba merülve. Átkulcsoltam a lábamat a hátán, hogy minnél jobban érezhessem a testét. Le akarta rólam húzni a pólót.

-Itt? -kérdeztem.

-Nincs más, csak te meg én! -suttogta, meglengette a kulcsokat és lehúzta rólam a felsőt. A terem sötét volt, csak a kintről bejövő fény volt a világítás. Felmászott mellém a színpadra. Amíg kigomboltam az ingét, ő a melltartómat. Hátradőltem a hideg padlóra, és átadtam magam Edwardnak. Tudtam, hogy mi örökre együtt leszünk, bármi történik.

*

Egymás kezét fogva mentünk vissza a szállodába. A mosoly nem akart elvándorolni az arcomról. Életemben talán most voltam a legboldogabb.

Benyitva a szobába megláttuk John-t és Hannah-t, ahogy az erkélyen 'Titanic-osat játszanak'. Még jobban elmosolyodtam. John megfordult, és amikor meglátott minket elvörösödött a feje. Nem tudom, hogy zavarában vagy inkább a mérgében, mert letámadta Edet.

-Te meg hol voltál? Agyba-főbe kerestünk! -rivallt rá.

-Csak színházlátogatáson. -vigyorgott Edward a fellegekben járva, rá se hederítve bátyja kiakadására.