2011. október 3., hétfő

Love, oh love / Hannah szemszöge

Éppen próbán voltunk, és már minden tagom fájt, mivel egy új edző Gregory kezelésbe vett. Szóval alig maradtam meg a színpadon, fájt minden egyes kis mozdulat, így nem csoda, hogyha John azt javasolta, üljek le valahova. Forgott velem a világ, mivel reggel óta nem ettem, és az is csak egy kis gabonapehely volt szójatejjel. Egyszóval az ájulás határán voltam. Aztán jön oda John, hogy láttam-e Edet. Mondtam, hogy igen, az előbb még a színpadon ugrált. John azt mondja eltűnt. Szuper. Neki is most kell eltűnnie. Azonnal megnéztük az öltözőt, aztán a hotelt, de semmi. Csörgettem Zoet is, ugyan is nem volt itthon. De semmi. Mindketten csörgettük Edet is, de megint csak semmi.
-          Ezek ketten elszöktek valahova. – jegyeztem meg letörtem, és az asztalra biggyesztett sütikre néztem. Minden porcikám kívánta, viszont az agyam nem helyeselte.
Kissé megszédültem, mivel a napi kajaadagom nem volt túl sok, így ledőltem az ágyra. John aggódva jött mellém, és felém nyújtott egy sütit.
-          Amit nem tud, az nem fáj neki, te viszont mindjárt meghalsz. – mosolygott.
-          Kösz. – suttogtam és elkezdtem majszolni a sütit. Végre. Kaja!
Miközben ettem, megpuszilta homlokomat, majd felhúzott, és kimentünk az erkélyre. Megcsókolta a nyakamat, mire én felé fordultam, és elkezdte falni a számat. Hirtelen mindent elfelejtettem. Már majdnem lelökött az erkélyről, ezért visszatoltam. Elkezdtem remegni, mivel teljesen kifáradtam.
-          Mi a baj? – kérdezte aggódva John.
-          Az edzés miatt teljesen kész vagyok. – újságoltam.
-          Ezen segíthetünk. – mosolygott kajánul, és megfogta a kezem, megfordított, és kitárta a karjaim. – Hogy is van a dal? – nevetett.
-          Every night in my dreams, I see you, I feel you… - énekeltem.
-          Every since I know you go on… - énekelt velem.
Csodás érzés volt. Én tényleg szerelmes vagyok… Hirtelen ötlettől vezérelve mégis elrontottam a pillanatot egy viccel.
-          Repülök, Jack! – nyávogtam.
John meg csak nevetett. Aztán már azon kapom magam, hogy John Edwarddal kiabál.
-          Te meg hol voltál? Agyba-főbe kerestünk! – ez azért nem teljesen igaz.
-          Csak színházlátogatáson. – vigyorgott sokat mondóan Edward. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése