Love, oh love / Zoe szemszöge

Egy újabb zsúfolt hét következett, de Edward a lehető legtöbb időt próbálta velem tölteni. Egyik délután egy kosár csokis muffinnal jelent meg a hotelben.

-Hát te? -pislogtam meglepetten.

-Megszöktem a próbáról! -csókot nyomott a ajkamra. -És hoztam sütit! De tűnjünk innen gyorsan, mert ez lesz az első hely, ahol keresni fognak, az öltöző után. -még a pulcsit felvenni is alig volt időm, nem hogy beleharapni az egyik finomságba. A kosarat levágta a kis asztalra az ablak mellett, és kirángatott a szobából. Futva mentünk egy eldugott helyre.

-Hol vagyunk?
-Pszt! -utasításra befogtam a számat. Csendben osonva folytattuk az utat, míg nem egy színházteremben találtuk magunkat. Nem értettem, hogy miért ide hozott, kérdő pillantást vettem rá.

-Az itteni kedvenc helyem. Csendes, és meghitt. -magyarázta. Nem hittem a szememnek, hogy ezt pont ő mondja, akinek mindene a hangzavar, és az ugrálás. Jó volt látni, hogy van egy ilyen, romantikus oldala is. Belenéztem a szemébe. Hirtelen minden gyermekiség elszállt a tekintetéből, csak a férfit láttam, akit szeretek.

-Zoe, el sem hiszed, de nekem te jelented az életet! -lehellte.

-Te meg azt nem hiszed el, hogy én is így vagyok veled! -mondtam, mire bársonyos ajka az enyémhez ért. A csók lassú volt, és romantikus, egyáltalán nem emlékeztetett az előzőekre. Felkapott és felültetett a színpadra, ott állt előttem, még mindig a csókba merülve. Átkulcsoltam a lábamat a hátán, hogy minnél jobban érezhessem a testét. Le akarta rólam húzni a pólót.

-Itt? -kérdeztem.

-Nincs más, csak te meg én! -suttogta, meglengette a kulcsokat és lehúzta rólam a felsőt. A terem sötét volt, csak a kintről bejövő fény volt a világítás. Felmászott mellém a színpadra. Amíg kigomboltam az ingét, ő a melltartómat. Hátradőltem a hideg padlóra, és átadtam magam Edwardnak. Tudtam, hogy mi örökre együtt leszünk, bármi történik.

*

Egymás kezét fogva mentünk vissza a szállodába. A mosoly nem akart elvándorolni az arcomról. Életemben talán most voltam a legboldogabb.

Benyitva a szobába megláttuk John-t és Hannah-t, ahogy az erkélyen 'Titanic-osat játszanak'. Még jobban elmosolyodtam. John megfordult, és amikor meglátott minket elvörösödött a feje. Nem tudom, hogy zavarában vagy inkább a mérgében, mert letámadta Edet.

-Te meg hol voltál? Agyba-főbe kerestünk! -rivallt rá.

-Csak színházlátogatáson. -vigyorgott Edward a fellegekben járva, rá se hederítve bátyja kiakadására.