Már egy hete turnézunk. Nagyon jó, meg minden, de azért igencsak el szoktam fáradni a nap végére. Zoe meg persze tök elemében van, és menne mindenhová, de egyedül nem akar, max sétálni. Így hát eltűrte, hogy a koncertek után jóformán élni nem volt kedvünk. Aztán végre, egy szabadnap. Elmentünk valahova dumálni, tök jól elvoltunk, viszont hirtelen annyira alhatnékom lett, hogy leléptem. Visszacammogtam a hotelbe, és rájöttem, hogy az eddigi napi 5 óra alvás tett most keresztbe nekem. Felmentem lifttel a legfelső emeletre, és úgy ahogy voltam, ledőltem az ágyba. Nem álmodtam semmit, talán mert túl kimerült voltam. Aztán éreztem, hogy valaki megcsókolt. Kinyitottam a szemem, és láttam, hogy John van fölöttem.
- Szia! – mosolyogtam.
- Alukálunk?
- Neeeem, John én éppen főzök, nem látod? – nevettem.
Megint megcsókolt, majd javasoltam, hogy menjünk máshova, mert ha Edwardék feljönnek, jaj nekünk. Így hát elmentünk egy klubba, ahol is nekinyomott a falnak, és megint megcsókolt. Én addig beletúrtam a hajába, ő meg csak csókolt. Már teljesen átadtuk magunkat az érzelmeknek, mikor megkordult a gyomrom.
- Hoppá… - mosolyogtam.
- Menjünk vissza.
Kézen fogva visszasétáltunk. Benyitottunk, és felkapcsoltuk a villanyt. A látvány fura volt. Zoe és Edward fehérneműben, egymáson, teljesen meglepődve feküdtek. Mi is furán festhettünk, de az most nem zavart.
- Te és te! Mióta? – szinte csak tátogtam a szavakat.
- Én is ezt kérdezhetném tőletek! – támadott Zoe, miközben felkapta a pólóját.
- Azt hiszem itt az ideje beszélgetni egy kicsit! – tanácsolta John. Leültünk a kanapéra mind a négyen. – Ki kezdi? Látom, hemzsegnek a jelentkezők. Akkor majd kezdem én! Szóval. – és mindent elmondott.
- Én tudtam róla! – tapsikolt Edward. Komolyan, mint egy gyerek.
- Miért nem szóltatok? – kérdezte Zoe.
- Bocsi, de ki tudja ki, és mikor pletykál.
- És te miért nem mondtál semmit? – támadtam le Zoet. – Legjobb barátnők vagyunk elvileg.
- Féltem, hogy majd utálni fogsz érte, hogy a kedvenc együttesedből felszedem az egyik ecsetet. De ahogy látom, neked ott a másik, probléma letudva.
- Jó, mindenki titkolózik, már kezd elegem lenni! Nincs több titok, négyünk között, megértettük? – nevetett John. Bólintottunk.
- Zoe, gyere csak át velem a szobánkba!
Megöleltem.
- Na, meséljél csak!
- De te is nekem! – nevetett Zoe.
Egész éjjel beszélgettük, természetesen a fiúkról, és aztán végre elaludtunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése