Szórakozottan próbálgattam a dallamokat a dalra, mikor megcsörrent a mobilom. John hívott, hogy nem lenne-e kedvünk megint átmenni. Mondtam, hogy persze. Zoe felkapott egy gitárt, ami fogalmam sincs miért volt álunk, de talán most jól jön. Komótosan elbattyogtunk Jedékhez, akik lenyalt hajjal fogadtak minket. Zoe végigmérte őket, főleg Edwardot, mire kajánul elmosolyodtam.
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->Sziasztok! – mondták egyszerre.
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->Hali! – mondta hűvösen Zoe.
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->Helló! – nevettem.
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->Tudsz gitározni? – kérdezte Ed nagy szemekkel. Láttam rajta, hogy igazából csak hallani akarta Zoe hangját.
Erre Zoe elmondta, kissé bunkón, hogy meg akar tanulni gitározni, hogy legalább csináljon is valamit, amikor itt van.
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->Jó, bocsánat, hogy megkérdeztem! – vonult el sértődötten Edward.
Bent John elkezdett a gitáron játszani, némi hibával, és próbálta megtanítani Zoet gitározni. Jól elvoltak. Túlságosan is. Egy idő után, mikor már nagyon elegem lett a röhögésből, felugrottam, és elhúztam Zoet a mosdóba.
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->Ne lopd el Johnt! Olyan jól megvoltunk, te meg tönkreteszed az egészet!
De Zoe megnyugtatott, hogy nem akar semmit Johntól. Erre visszamentünk, és folytattuk a dalt. A magas hangokat sikerült tökéletesen kiénekelni, mire John elmosolyodott. El akartam kápráztatni. Nem tudom miért. Talán az ösztön. El akarom csábítani az ellenkező nemű egyedet. Jelen esetben Johnt. Kezdett összeállni a kép, és meg kell, hogy mondjam, nagyon jó lett a dal.
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->Hű, már ennyi az idő? Kezdek éhes lenni! – nézett John a telefonja kijelzőjére. Én is megnéztem. Hmm… én észre se vettem az idő múlását.
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->Nem akartok velünk enni? Rendelhetnénk sushit! – ajánlotta Edward. Erre elfintorodtam.
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->Úúú, én azt nem bírom! Pizza jobb lenne!
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->Oké, akkor pizzát eszünk. – kacsintott Edward Zoera.
Megrendeltük a pizzát, és amikor megjött, mindenki ráugrott a sajátjára. Zoe egy idő után, amikor már csak egy kicsi maradt a dobozában, megdobta John gombával. John meg teljesen bevadult, és egy egész pizza szeletet dobott Zoera. Ekkor Edward hirtelen felindulásból elkezdett egy párnával püfölni. Emiatt, mivel a poharam volt a legközelebb, Edward fejére borítottam a tartalmát. Így egy kisebb csata alakult ki négyünk között. Aztán kopogtattak. Edward nyitott ajtót, ami előtt egy bajuszos, fürdőköpenyes ember állt. Akkorát sikkantottam, mikor próbáltam elfojtani a röhögésemet, mire John röhögve horkantott egyet.
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->Csak szólni szeretnék, hogy nem tudunk aludni a másik szobában. Ha kérhetném, halkabban… szórakozzatok. – és elhordta a hájas fenekét az ajtó elől.
Bementünk a szoba közepére, felmérni a kárt. Aztán megnéztem a telefonom, és elszontyolodtam.
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->Szerintem ideje lenne hazamennünk! Már tizenegy óra!
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->Miért nem maradtok itt éjszakára? – kacsintott John.
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->Inkább megyünk. – mondta Zoe, és megölelte őket, bár Edwardot eléggé ridegen, aki szemlátomást nagyon örült neki, hogy a múltkorit pótolták.
Aztán én is megöleltem őket. Amikor Johnt öleltem, egyszerűen nem tudtam elszakadni tőle, és úgy éreztem, ő sem tőlem. Olyan idill pillanat volt. Éreztem az illatát, az érintését, tökéletes volt. Aztán fájdalom nyilallt az oldalamba.
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->Au! – sikkantottam fel. Zoe oldalba bökött, de elég erősen.
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->Jó éjt! – mondtuk egyszerre Zoeval.
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->Szép álmokat! – válaszolták. Legszívesebben válaszoltam volna. Az lesz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése