A hülyeség határtalan / Zoe szemszöge

És egy újabb nap, természetesen Jedékkel. Hannah most is elrángatott. Egy órája hívták, hogy nem lenne-e baj, ha összefutnak, erre persze ő 'nem, dehogy is'. A telefonszámokat nem sikerült kitörölnöm, mert a párnája alá rakta a mobilját alvásnál, és napközben meg mindig nála volt. Valahogy semmi sem alakult jól, mióta találkoztam a Jedwarddal.

Megint hozzájuk mentünk, zenét írni a dalhoz. Sugárzó szemekkel nyitottak ajtót. Rájuk sem ismertem a szemükbe hulló hajukkal. És még felöltözve is normálisan voltak. Így már teljesen máshogy néztek ki, sőt így már el tudtam képzelni, hogy járjak az egyikőjükkel. De még mindig zavart, hogy híresek, és a színpadon, meg az interjúkon feltünési viszketegségük miatt furábbnál furább ruhákat vettek fel, és a hajuk is csúcsosra volt állítva. És ezt is csak azért tudtam elképzelni, mert a fantáziám már megint nem hagyott békében alvás közben.

-Sziasztok! -mondták egyszerre.

-Hali! -intettem.

-Hello! -köszönt Hannah is.

-Tudsz gitározni? -nézett rám nagy szemekkel Edward a kezemben tartott gitártokot nézve.

-Nem, azért hoztam magammal, hogy megtaníts. Bocsi, hogy hasznossá akarom tenni magam, ha már el kellett jönnöm. -mondtam, és egy megvető pillantást vetettem rá. Már kezdtem sajnálni a szerencsétlent, de ha a közelében vagyok mindig csak a bunkóságok jutnak eszembe. Pedig így nem is néz ki rosszul, sőt...

-Jó bocsánat, hogy megkérdeztem! -válaszolt sértődötten. Meglepődtem, hogy sikerült kiborítanom. Zoe-Edward: 1-0, tisztáztam magamban a sikerélményt, és elmosolyodtam.

Bent a szobában John is elővette a gitárját és elkezdte rajta játszani a Jonas Brothers-től a Lovebug-ot nem kevés hibával, de megpróbálta. Vele elnézőbb tudtam lenni, mint a testvérével, talán mert ő nem akart tőlem semmit. Elkezdtünk közösen produkálni valamit, aminek a vége egy nagy össze-visszaság lett. Ezen hatalmasat nevettünk. Edward nagyott nézett boldog arcom láttán, aztán meg irigyen bátyjára. Hannah ölni tudott volna a tekintetével, amikor látta, hogy milyen jól szórakozunk. Felrángatott a földről és elrácáncigált a mosdóba.

-Ne lopdd el Johnt! Olyan jól megvoltunk, te meg tönkre teszed az egészet!
-Nyugí! Nem akarok én tőle smmit, csak szórakoztunk egy kicsit. Milyen barátnő lennék, ah elvenném a pasidat?! -hirtelen olyan megértő hangulatba kerültem. Visszamentünk, és folytattuk a gitározást, míg Hannah énekelte a szöveget. Lassan kezdett összeállni a kép.

-Hűű már ennyire eltelt az idő? Kezdek éhes lenni! -nézett rá John az telefonjára.

-Nem akartok velünk enni? Rendelhetnénk sushit! -lelkesült fel Edward.

-Úúú én azt nem birom! A pizza jobb lenne! -csodálkoztam, hogy nem bunkón szóltam vissza, de ha nem a hősszerelmest játsza, máris normálisabb.

-Oké, akkor pizzát eszünk! -kacsintott, mire én mosolyogva megingadtam a fejem.

Mikor kihozták a pizzát egyszerre vetettük rá magunkat, mindenki a sajátjára. Már nem bírtam többett enni és egy kis gombával fejbe dobtam Johnt. ő egy egész pizzaszelettel támadott vissza, ami a pólóm kellős közepén landolt. Edward egy párnával kezdte püfölni Hannah-t, aki telibe öntötte őt a vizével. Egy kisebb káosz kezdett kialakulni, mikor valaki kopogtatott az ajtó. Egyszerre, mind a négyen az ajtó felé vettük az irányt. Ed röhögőgőrcstől szenvedve nyitott ajtót. Egy komoly, bajuszos ember állt előttünk fürdőköppenyben, amin persze még jobban nevetni kezdtünk.

-Csak szólni szeretnék, hogy nem tudunk aludni a másik szobában! Ha kérhetném hallkabban...-habozva végig nézett rajtunk. -szórakozzatok!

Hannah rávágta az ajtót és visszamentünk a csata színhelyére.

-Azt hiszem, lesz mit takarítaniuk szerencsétlen szobalányoknak! -jegyeztem meg.

-Szerintem ideje lenne haza mennünk! Már tizenegy óra! -közölte Hannah tönkre téve a hangulatot.

-Miért nem maradtok itt éjszakára? -kacsintott John.

-Inkább megyünk. -jelentettem ki, és megöleltem mind a kettőt, szigorúan csak barátilag, erre Edwardnál különösebben figyeltem. Hannah követte a példámat. Eddel kezdte, majd elidőzött John karjaban egy darabig. Összenéztem Edwarddal, aki most szerencsére nem az álmodozó tekintetével bámult vissza.

-Khm. -köhintettem egy jó erőset, és jó erősen beleböktem barátnőm oldalába, aki felsikkantott, de végre nem csimpaszkodott John-on.

-Jó éjt! -köszöntünk el egyszerre Hannah-val.

-Szép álmokat! -válaszolták közösen.