Énem egyik fele már nagyon várta az újabb találkozást Jedwardékkal, de a másik részem menekült volna a világból. Nem akartam beleesni egy hírességbe, sőt még jobban nem egy ilyen idióta hírességbe. Így hát húztam a számat Hannah ajánlatán, hogy átmehetnénk, de megígértem Edwardnak, hogy majd benézünk hozzájuk, ezért elmentem. Pont ő nyitott ajtót, sugárzó arccal invitált beljebb minket. A szálloda szoba úgy nézett ki, mint egy iroda. Egy hatalmas papírtömb volt a kis asztalon, ami középre lett húzva, körülötte három szék volt.
-Hannah beszélnünk kell veled! -mondta komolyan John, és rámutatatott egy székre, hogy üljön le. Barátnőm döbbenten ugyan, de helyet foglalt. Egyikünk sem értette a szitut.
-Zoe, bocsi de ez a hármunk üzlete! De ha akarod végig hallgathatod az ágyról. -mosolygott Ed.
-No para! -kacsintottam és egy pohár vízzel lehuppantam az egyik ágyra. Feszülten figyeltem, hogy most mi lesz, de egyikük sem szólat meg. Belekortyoltam a vizembe.
-Szóval Hannah! Lenne kedved elöttünk fellépni a következő turnénk állomásain? -vágott a közepébe John, mire kiprüszköltem a számban lévő folyadékot.
-Mi van? -döbbentem le.
-Már egy ideje kerestünk egy énekest, vagy bandát, aki, akik elöttünk lépnek fel, és Hannahnak iszonyú jó hangja van! Liam azt mondta, hogy szerezzük meg minden áron, mert a múltkori is tetszett a közönségnek! -lelkendezett John, mire Hannah elővette a 'fülig szerelmes vagyok' vigyorát, és kinyőgött egy igent.
-Nanana! Ácsi! És velem mi lesz?! -vetettem fel az életbevágóan fontos kérdést lakótársamnak.
-Velünk jössz! -nevetett Edward. Tönkre tesznek mindent! Könnyel gyűltek meg a szemeim, ami nem sokszor szokott előfordulni velem, ezért berohantam a mosdóba, megmostam az arcom és visszamentem az események színterére. Hannah éppen aláíni készült a szerződést.
-Mi? Ne!!! -ugrottam volna neki, de Edward megállított.
-Nyugi! Tök jó lesz. Majd John megtanít még jobban gitározni. És hidd el nem fogsz unatkozni! Ígérem! És csak itt az Egyesült Királyságon belül lenne úgy is!
-Pff...már jobban gitározok nála! -jegyeztem meg újra elővéve a mogorva énem. -De ezt így nem lehet csinálni! Meg kéne beszélni normálisan! -fakadtam ki.
-Azt próbálnánk, ha nem hisztiznél állandóan! Egyszer jó lenne, ha nem csak magaddal törődnél! Nem érzed, hogy kezdesz sok lenni? -vágta a képembe Hannah. Pont ő, akitől nem vártam volna.
-És mikor indultok? -kérdeztem csendesen.
-Indulunk. -helyesbített Edward. -a turné egy hónap múlva kezdődik. Addig Hannah klippje is le lesz forgatva. -néztem egy nagyot. Klippet akarnak vele fogrgatni?! Dá hát nem is híres! Elrontják a barátnőmet! Újra könnyes lett a szemem, de mivel Ed még mindig eősen fogta a kezemet, hogy ne okozzak senkiben kárt, nem tudtam elmenekülni.
-Héj nyugí! -ölelt át fogvatartóm. -Minden rendben lesz, csak lazíts! -olyan jó volt a karjaiban lenni. Agyam leblokkolt, és nem tudtam kiszabadítani magam a szorító karokból. Aztán hirtelen visszatért az öntudatom.
-Minden? -kérdeztem és elhúzódtam Edwardtól. Letöröltem könnyes szemem, aztán ránéztem Hannahra, aki ledöbbenten nézett végig rajtam. Most látott először sírni évek óta. Talán a Jedik vannak rám ilyen hatással, hogy előjönnek az érzelmek, még akkor is, ha nem akarom.
-Minden. -mosolygott Edward. Olyan romantikus lett volna ez a pillanat, ha nincs a szobában John, és Hannah. Nem tudtam tovább hazudni magamnak, totál belesetem a szőke hercegbe.
-Akkor aláírhatom már végre a szerződést?! -kíváncsískodott barátnőm.
-Mindenképpen. -válaszoltam.
-Holnap nem akartok kikisérni minket a reptérre? -érdeklődött John.
-Már is mentek? -néztem egy nagyot.
-De egy hónap múlva újra találkozunk! Sőt ha lesz időnk lehet, hogy benézünk hozzátok egyszer-kétszer. -nyugtatott meg Ed.
-Oké ott leszünk! -lelkendezett Hannah. Köszöns képpen megöletük a srácokat, és elindultunk hazafelé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése