Ma interjúra megyünk a srácokkal. Nagyon izgulok. A fiúk ezt tök természetesnek vették, és mindenféle vicces dologgal próbálták feledtetni velem az interjút. Aztán bejött egy alacsony kis emberke, hogy kövessük. Hát így tettünk. Egy szépen berendezett stúdióba értünk, ahol egy csomóan voltak már. Megállítottak minket oldalt, hogy várjunk, amíg felkonferálnak minket. Görcsbe rándult a gyomrom. Mi lesz, ha elszúrok valamit? Aztán megszólalt a műsorvezető srác.
- Most pedig jöjjön a két energia bomba, John és Edward, valamint a pop ipar legújabb kis üdvöskéje, – minek nevezett ez?! – Hannah!
Mosolyogva kitipegtem a hatalmas magas sarkúban, amit rám adtak, míg a fiúk ugrándozva, röhögcsélve kipattogtak addigi helyükről. Felmentünk a színpadra, és elkezdődött a dalunk. Tök jó volt. És végre elengedtem magamat. Alig vettem észre, hogy vége a dalnak. Utána lehuppantunk a fotelba, Lukas mellé. Kérdezett minden féléről, főleg arról, hogy honnan ismerjük egymást, és hogy hogyan is kerültem a semmiből ide, ahol most tartok. Bájosan elcsevegtem vele, miközben néhány kérdésnél majd meg tudtam volna fojtani. Aztán végre a fiúkat is kérdezte.
- John, veled mi újság a szerelem terén?
- Kösz, megvagyok!
- Ezek szerint van valakid?
- Szerinted tudok én választani a sok ezer csodálatos rajongó közül? Mindegyikőjüket szeretem! – mondta, és aztán mosolyogva rám nézett. Aztán Lukas Edward felé fordult.
- Ott mi a helyzet?
- Nincs barátnőm. – válaszolta kurtán.
- Hannah? – na, most következek én. Szerencsére nem lőtték el a szövegemet.
- Jelenleg a turné a legfontosabb! – mosolyogtam.
Még volt egy pár kérdés, a fiúk természetesen elénekelték a Lipsticket (minden interjú alapja) és utána fények ki, kamera leáll, közönség el. Végre, kimehettünk az öltözőbe, majd hazafelé vettük az irányt. Amikor beléptünk a házba, csönd volt, pillanatok múlva Zoe is letolta a képét. Megölelte a fiúkat, Edward még egy puszit is adott neki, hajaj!
- Csak beköszönni jöttünk, már megyünk is!
- Oké! Jók voltatok a TV-ben! – nevetett Zoe.
- Köszi! – kacsintott Ed.
- Na, de mi tényleg megyünk, mert sohasem lesznek becsomagolva a ruháink. – szólt közbe John.
- Akkor holnap!
- Fél négykor álljatok az ajtó előtt! Pontosan kell érkezni a reptérre.
Azzal a fiúk elmentek.
- Tök jó lenne, ha összejönnétek Johnnal. Jók vagytok együtt!
Jaj, Zoe, ha te tudnád, mi van közöttünk…
- Jó lenne… - mondtam somolyogva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése