Másnap reggel szabályosan kiugrottam az ágyból, és átrohantam Zoehoz, aki nagy kómásan dülöngélt mellettem az úton. Szeret sokáig aludni. Én is, de most annyira izgatott voltam, hogy szinte pattogtam. Mikor beértünk a stúdióba, a fiúk már ott voltak. Bementem a hangszigetelt kis szobába, és egy Britney dalt nyomtak a fülembe. Elmosolyodtam, és mindent beleadva énekelni kezdtem. John vigyorogva rázta magát a zene ritmusára, Edward tökre beleélte magát, táncolt, emiatt nem egyszer majdnem elnevettem magam, és a srác finoman rájuk pirított, hogy kussoljanak be. Mikor végeztünk, megdicsértek, Zoe meg leült, hogy elaludjon. Komolyan mondom, néha elég hülye tud lenni. De szeretem. A stúdió-vezető srác mondta, hogy írjak egy dalt magamnak, mire egy WTF? Arcot vágtam. Énekelni tudok, de írni már nem. John segítőkészen mosolygott, szóval valószínűleg felvilágosít zenei téren. Felhívtak minket a hoteljükbe, hogy ott álljunk neki ötletelni, míg Zoe elaludt az ágyukon. Edward néha mosolyogva rápillantott, de erre nem igen figyeltünk oda. Hamarosan meg is lett az én dalom szövege, majd a közösre tértünk.
- Ez milyen jó dal lesz már! – nevetett Edward, mikor befejeztük az írást.
- Tudom! – mosolyogtam. El se hiszem! Két álmom valósul egyszerre!
Zoe hirtelen felébredt, és felhördült, mire én elfojtottam egy nevetést. A fiúk egyszerre megkérdezték, mi baja van, mire azt mondta, rosszat álmodott, és elment megmosakodni, Edward meg utána. Addig Johnnal elpróbáltuk a dalokat, John el volt ragadtatva, és megkérdezte, miért nem indultam még tehetségkutatón. Elmondtam, hogy azért, mert anyám egészen 18 éves koromig parancsolt nekem, és utána volt a költözködés, meg minden, szóval nem volt időm. Aztán meghallottam Zoe bunkó hangját, és éreztem, hogy ideje mennünk, de attól még ülve maradtam.
- Hogy áll a dal, mehetünk haza?
- A szöveg már kész van! – mondtam lelkesen.
- Szuper! Na, menjünk innen! – jelentette ki, mire megvetően néztem rá.
De nem volt mit tenni, felálltam, és elindultam az ajtó felé, amikor John megfogta a kezem.
- Tényleg, Hannah! Nem akarod megadni a telefonszámod? – mosolygott.
- De, persze! – nevettem, és bediktáltam a telefonjába a számomat. Aztán ő is bediktálta az övét, és Edwardét, amit Zoe megvetően nézett.
- Remélem, még látunk titeket! – mosolygott Ed, és Zoe felé nyújt, hogy megölelje.
- Bocs, ezt passzolom. – utasította el.
Edward akkor kicsit csalódottan felém fordult, és én szívesen megöleltem, majd jött John. Ő olyan forrón ölelt meg, mintha nem csak barátok lennénk. Aztán Zoe kirángatott hotelből, és hazamentünk, ahol én álmodozva énekeltem a közös dalunkat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése