A szálloda elől egy külön kocsi vitt minket a reptérre. Baromkodtunk, nevettünk, nagyon jó út volt, csak sajnos gyorsan véget ért. Mikor kiszálltunk a kocsiból, Jed-headek sokasága fogadott minket. Ők persze mindent aláírtak, fotózkodtak, szóval elvoltak a nagy tömegben. Zoe kicsit szorongott, nem szereti a tömeget. Egyszer csak azt hallom „Kik ezek?” „Ugye nem a barátnőik?” Mielőtt válaszolhattam volna, Edwardék felvilágosítottak mindenkit, hogy csak nagyon jó barátok vagyunk. Aztán a fiúk becsekkoltak, és megengedték, hogy bemenjünk mi is velük. Elvoltunk a boltok között, aztán John félrehívott. Egy kis dobozkát nyomott a kezembe.
- Mi ez? – néztem rá bambán.
- Tedd el! De csak este nyisd ki! Se később, se előbb!
- Oké, de megmondanád mi ez?
- Meglepetés. – mosolygott.
Arca közeledett az enyémhez. Orra orromat súrolta. De ja vu. Becsukta a szemét. Én ugyan így tettem. Vártuk a pillanatot. Aztán ajka az ajkamra ért. Megcsókolt. Lágyan, de egyszerre szenvedélyesen, testem minden porcikája beleremegett. Aztán szétváltunk. Én a cipőm orrát néztem, annyira zavarban voltam.
- Ideje visszamenni. – suttogtam.
- Oké. – mondta John, és átkarolta a vállamat. Nagyszerű érzés volt.
Edék felszívódtak. Kerestük őket, aztán egyszer csak azt vesszük észre, hogy fekszenek a földön.
- Úristen! Tesó, jól vagy? – kérdezte John. Ekkor észbe kapott, hogy fogja a kezem, és gyorsan elengedte.
- Jajj, persze, persze! – rázta meg a fejét Edward, és felsegítette Zoet, aki erre egy mosollyal válaszolt. Ezek között van valami, az fix.
Aztán betoppant Liam. Tök idegesen, hadarva mondta a következőket.
- Gyerünk fiúk, mindjárt indul a gép, beszállás!
A fiúk megöleltek minket, John még egy puszit is adott a homlokomra.
- Amíg vissza nem érek. – suttogta.
Aztán elindultak a géphez, párszor még visszafordultak integetni, aztán eltűntek. Odamentünk az ablakhoz, és vártunk. Pár perc múlva a gép felszállt.
- Ott mennek. – suttogtam könnyezve.
- Ott… - visszhangozta Zoe. Aztán csak sírni kezdett.
Csak nem hiányoznak neki? Ilyen nem gyakran szokott lenni. Aztán Zoe átölelt, és ketten könnyezve néztük, ahogy eltűnik a gépük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése