Izgatottan rohantam a stúdióig, berontottam a főbejáraton, majd elegánsan megálltam a stúdió előtt, és kedvesen benyitottam. A fiúk már bent voltak, mikor beléptem John elmosolyodott, majd úgy tett, mintha éppen nagyon fontos dolgot olvasna a kottán…
Bementünk a fülkébe, felénekelni a közös dalt. Elindult a fülesemben a zene, és elkezdtem énekelni. Aztán a fiúk része jött. Végül a refrén. Aztán megint én, és megint a fiúk. Vagy ötször felvettük a dalt, hogy a vokál is meglegyen. Mikor végeztünk, Ed bejelentette, hogy ő most elmegy, mi addig maradjunk itt. Furcsálltuk, de mondtuk, hogy, oké, menjen.
Aztán jött az én dalom. Ezt is felvettük párszor, majd az utolsó felvétel előtt bejött John, hogy mondani akar valami. Robbyval kikapcsoltatta a mikit, és bezárta az ajtót.
- Hannah. Szeretnék kérdezni valamit.
- Oké, állok elébe! – mosolyogtam.
- Szóval… a felől… szeretnék… érdeklődni…
- Igen? – segítettem rá egy kicsit. Nagyon elpirult már…
- Hogy… van programod ma délután? – bökte ki gyorsan, mire csak bámultam.
A szavai visszhangzottak bennem. Ő… most… randira hívott?
- Öööö… - nyögtem… - p-persze! – hebegtem. Nagyon meglepődtem. Bele is pirultam.
- Oké, akkor… a felvétel után?
- Oké…
Azzal kiment, és felvettük még egyszer utoljára a dalt. Most valahogy sokkal jobban ment. Robbyval megbeszéltük, hogy két hét múlva klipet forgatunk, és utána még írok pár dalt, és lesz lemezem.
Míg beszéltünk Robbyval, John kint várt, és mikor kiléptem, megfogta a kezem. Ebbe teljesen belepirultam. Kézen fogva sétáltunk ki az épület elé, a recepciós meg csak nézett. John kihúzott a parkba, és leültünk egy padra.
- És most ismerkedni fogunk… - mosolygott. Olyan szépen mosolyog.
- Oké… - haraptam az ajkamba. Egy fiúnak még sosem meséltem az életemről, vagy ilyesmikről. Nem igazán érdekelte…
- Nos… öm… mi mondjuk a kedvenc… színed? – elnevettem magam. Elég béna csajozós duma! De nekem bejön.
- Öm… asszem a lila.
- Értem… ö…
- John… első randikon nem ilyesmiről szokás beszélni! – nevettem.
- Hát… akkor mondjuk… - és körülpásztázott mindent a szemével. Mindent, amit esetleg fel tud használni. Ezen csak mosolyogtam. – Szereted a sushit?
- Ö… - mi?! Sushi?! Gyűlölöm… úgy egyáltalán a halat utálom… - nem szeretem, bocsi… - hogy én milyen jó színésznő vagyok… máskor, ha valaki erről kérdez, szétordítom a fejét, hogy utálom a sushit.
- Értem… hmm…
Aztán zenét hallottam. Elnéztem az irányába, és egy körhintát pillantottam meg. Mivel John eléggé kivolt amiatt, hogy nem sikerült ez a kérdezős valami, hát megfogtam a kezét, felrángattam, és elvonszoltam a körhintáig. Mikor odaértünk, elmosolyodott. Kifizettünk egy kört, és felugrottunk rá. Nagyon jól éreztük magunkat. Csak körbe-körbe, nevetve. Aztán, mikor vége lett a körnek, John vett nekem vattacukrot, mert az is volt. Sőt. Dodzsem is volt, ugyanis ilyen vándor vidámpark, vagy mi volt ott. Beültünk a dodzsembe, és egymás ellen versenyeztünk. Egyszer csak nekem jött. Nagyon jól éreztük magunkat. Felültünk az óriáskerékre is, ami fent hirtelen megállt. Először megijedtünk, de aztán ment tovább, és csak nevettünk. Mikor sötétedni kezdett, kivonszolt a park közepére, ahol egy szökőkút volt. Az elkezdett színesen világítani. Ránk fújta permetét. John megfogta a kezem, és közelebb húzott. Orrunk összeért. Már majdnem megcsókolt, mikor fordult a szél, és a szökőkút vizét ránk fújta, ami nagyon hideg volt. A csók ugyan nem sikerült, de csak nevettünk. Két kezébe vette az arcom. Aztán tüsszentettem egyet.
- Szerintem ideje menni! – nevetett.
- Igen, szerintem is. – nevettem vele.
Kézen fogva mentünk, hazakísért, majd az ajtóban szorosan megölelt. Örökre így tudtam volna maradni, de az ég dörgött egyet.
- Oké, Isten, már megyek is! – kiabált az ég felé.
- Te hülye! – nevettem.
- Viszlát, holnap! – suttogta, és megpuszilta az arcom.
- Holnap. – helyeseltem.
És elment. Örömömben hangosat nevettem, és forogtam közbe. Aztán bementem, és megláttam Zoet, amint kissé mosolyog, majd felém fordult.
- Te meg hol a frászban voltál? – kérdezte szemrehányóan.
- Elhúzódott a felvétel, bocsi…
- De hát találko… - harapta el a mondatot. Kivel találkozott? Csak nem Edwarddal? Akkor hát azért ment el! Mielőtt szólhattam volna bármit is, Zoe elhúzott a szobájába egy jó éjszakáttal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése