Hála Hannah lelkesedésének az elsők között voltunk, akik bejutottak a koncertre. Még mindig nem tudtam, hogy mi baja, de őszintén szólva az én gondjaim mellett ez nem is nagyon érdekelt. Még mindig szörnyen éreztem magam az incidens miatt, de ezt max Hannahnak mutattam ki. Nem szeretem, ha az emberk látják, hogy mit is érzek valójában, szerintem az érzelmek kimutatása a gyengeség jele. Összefogtam hosszú vörös loboncom, ami már lassacskán a hátam közepéig ért. Megfogtam a transzparenst, amire bocsánatkérő üzenetemet írtam, és megálltunk az első sorban. Tudtam, hogy elég idiótán fogok kinézni azzal a feliratú táblával, hogy 'bocsi, bunkó voltam, nem akartam:( Zoe', de jelenleg nem tudtam mást kitalálni, mert hogy menjek a közelébe, amikor ő egy sztár.
Szép lassan megtelt a csarnok. A színpad mögötti nagy kivetítőn egy óra számolt vissza öt perctől.
-Három, kettő, egy..-sikította a rajongók hada körülöttem. Elég hülyén éreztem magam már a hotel előtt is, de itt még jobban. Mi a fenének megy el egy ember egy olyan együttes koncertjére, akiket nem is szeret? Megmondom, egyrészről a barátnőm miatt, másrészről minden buliban benne vagyok, és harmadszrra bocsánatot is akartam kérni Edwardtól.
Végre felbukkant a két ecsetfej a színpadon. Nagyot sóhajtottam, és felemeltem a transzparenst jó magasra. Szugeráltam mind a kettőt, hogy nézzenek rám, mert nem tudtam eldönteni, hogy melyiknek is kéne.
A show végéig ott álltam, és dülöngltem a táblával a kezembe. Az utolsó előtti szám kezdetét megelőzően körbenéztek a közönségen. Láttam, hogy az egyikőjük szeme megakad a feliratomon. Nagy lendületet vett, és leszaltózott a színpadról, pont elém.
-Semmi baj! Megbocsáltok! Leteheted azt a táblát, eleget szenvedtél már! -vigyorgott fülig érő szájjal. Engedelmesen földhözvágtam azt, mire a csuklómnál fogva elkezdett rángatni a színpad felé. Hirtelenjében a sikítozó Hannah-ba kapaszkodtam, aki nem hogy visszarántott volna, még lökdösött is előre. Edward el nem engedte volna a kezem, felvonszolt a színpadra. Hannah-t John húzta fel. Látva a hatalmas tömeget nagyon megijedtem, mobilok, kamerák,..Ha felkerülök a youtube-ra elkerülhetetlen, hogy ne tekintsenek Jedheadnek.
Hannah kezébe vágtak egy mikrofont, és elkezdte fújni a dalt. Az enyémbe is akartak adni egyet, de eltoltam magamtól, aztán egy darabig csak álltam és néztem ki a fejemből, de rájöttem, hogy milyen idiótán nézhetek így ki a színpad kellős közepén, ezért elkezdtem tátogni valamit.
A srácok nem a közönséghez engedtek vissza minket, ragaszkodtak hozzá, hogy csatlakozzunk hozzájuk a backstage-ben pár perc erejéig. Személy szerint nem rajongtam az ötletért, de Hannah magával ráncigált. Most nem mintha soha nem képzeltem volna el, hogy tetszem egy sztárnak, és hogy ez lesz egy koncerten, de a fantáziámban Jared Leto volt, és egy 30STM koncert.
Amint leléptünk a színpadról Edward elhúzott az öltözőjük felé. Bementünk. Tele volt rajongók által küldött plüssökkel, és virágokkal. Egy csokor rózsából kihúzott egy szálat és a kezembe nyomta.
-Köszi! -sóhajtottam. Nem hittem el, hogy ennyire ostoba valaki, mikor elég durván tudattam vele, hogy nem tetszik.
-Szívesen! -vigyorgott kisfiús mosolyával. Nem akartam megbántani még egyszer, és jelenleg csak nem jutott az eszembe semmi más. -És, ha nem szereted a Jedwardot, miért jöttél el egy koncertre?mosolyogtam a felidézett emlékeken. Gondolom azt hitte, hogy neki szántam a mosolyt, mert folytatta a kérdezősködét.
-Hannah...
-Azta! Mióta vagytok barátok?
-Ötödik első napjától. -mosolyogtam a felidézett emlékeken. Gondolom azt hitte, hogy neki szántam a mosolyt, mert folytatta a kérdezősködét.
-Hány éves vagy? -érdeklődött.
-Tizennyolc. De nem akarunk visszamenni Hannah-ékhoz?
-De, menjünk. -amíg kinyitotta nekem az ajtót letettem a virágot az asztalra. Semmi kedvem nem volt azt is cipelni, és úgy is az első kukában landolt volna.
-A rózsa itt maradt. -mondta halkuló hangon. Úgy tettem mintha nem hallottam volna. Azt hiszem, végre leesett neki, hogy nem jön be.
Csendben ballagtunk vissza Hannahékhoz, akik egy demó készítéséről beszéltek. Edward is csatlakozott bátyjához, és ő is elmondta, hogy milyen jó ötlet. Szeme sarkából reménykedve nézett rám, de én szemforgatva elfordultam. Már nagyon kezdett idegesíteni a gyerek, és még Hannah lelkesedéseit is hallgathatom majd egy jó darabig. Abban a pillanatban kedvem lett volna felvágdosni az ereimet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése