Upsz.. / Zoe szemszöge

Egy hete tartott a turné. A többiek mást sem csináltak, mint ugrálnak, esznek, fellépnek, aztán holt fáradtan mennek aludni. Az első koncertekre még elmentem, de utána inkább felderítettem az éppen otthonul szolgáló környéket. Eddig egy szabad estéjük sem volt a turnézóknak.

A mai nap végre azt csinálhatták, amit akartak. Végre én sem unatkoztam. A délutánt együtt töltöttük mind a négyen, aztán szép lassan elszivárgott először Hannah, majd egy fél órával később John is. Este hat körül lehetett.

-Mit szólnál hozzá, ha elvinnélek valami jó kis étterembe? -vetette fel az ötletet Ed. -Alig voltunk együtt...azóta. -nézett félre.

-Én benne vagyok, csak ne valami puccos helyre légyszí! Semmi kedvem kiöltözni, meg minden!
-Te soha nem öltöznél ki! -mosolygott, azzal az eszméletlen édes gyerek mosolyával Edward.

Végül csak a hotel éttermébe mentünk le. Túl gyorsan eltelt a vacsorára szánt idő. Felmentünk a fiúk szobájába. Sem Hannah, sem John nem volt még itt. Összenéztünk Eddel.

-Te biztos, hogy nem tudsz semmit? -kérdeztem.

-Titok. -nevetett megadóan.

-Óóó igen?! Na adok én neked mindjárt titkokat! -fenyegettem vigyorogva. Ingatta a fejét, hogy nem hisz nekem, ezért neki futottam, és elkezdtem püfölni.

-Nanana! Rossz vagy! -szídott meg Edward, felkapott az ölébe és egy forró csókot nyomott ajkaimra, aztán még egyet, és így tovább. Egy-kettőtt előrébb lépett, én hátrébb, és így ügyességemnek köszönhetően hanyatt estünk az egyik ágyra. Furcsán ismerős volt a helyzet, de most határozottan jobban élveztem, mint a reptéren. Csókcsatánkban egyikünknek sem akaródzott feladni a harcot, sőt egyre hevesebben válaszoltunk a támadásokra. Az egyik pillanatban megéreztem Edward meleg kezét a derekamon.

-Mit csinálsz? -kérdeztem, mintha nem tudnám.

-Szeretlek Zoe! -suttogta, mire szenvedélyesen megcsókoltam.

-De mi lesz, ha...
-Jajj, hogy neked mindig akadékoskodnod kell. -lehellte lágyan.-Bezártam az ajtót...azt hiszem. De biztos valamit együtt csinálnak, nem jönnek egy jó darabig! -.biztosított, tudva a gondolatom menetét. -De te szeretnéd? -de édes, mintha nem tudná. Válaszul kigomboltam az ingét. Csókváltások közepette leráncigálta rólam a polómat. Felsőteste az enyémhez simult. Már nagyon sötét volt, alig láttuk egymást, de még is így volt tökéletes. Kikapcsoltam az övet a nadrágján, ő a melltartómmal ügyeskedett, amikor felkapcsolódott a villany. John és Hannah az ajtóban álltak meghökkenve. John szája körül piros rúzsfoltok voltak, és a haja is kesze-kuszán állt. Hannah-nak elkenődött sminkkel állt mellette, észre sem vettem, mikor bejöttek. Mind a négyen ledöbbenve bámultuk egymást. Edward még mindig rajtam volt, ezért köhintettem egyet, hogy ideje lenne leszállni rólam.

-Te és te? Mióta..? -szinte tátogta Hannah a kérdést. Visszavettem a pólómat, és a 'támadás, a legjobb védekezés' mottó alapján visszavágtam.

-Én is ezt kérdezhetném tőletek!

-Azt hiszem itt az ideje beszélgetni egy kicsit! -tanácsolta John. Leültünk a kanappéra. Hannah még mindig hatalmas szemekkel nézett rám. -Ki kezdi?...Látom hemzsegnek a jelentkezők! Akkor majd én kezdem! Szóval.. -kezdte, mintha csak egy tábortüzi beszélgetés lenne.

-Én tudtam róla! -tapsikolt Ed. Hihetetlen, hogy ennyire gyerek tud lenni, néha meg igazi felnőtt.

-Miért nem szóltatok? -kérdésemre válasz helyett Jonh-ra néztek a mellettem ülők.

-Bocsi, de ki tudja, hogy ki és mikor pletykál... -közbe akartam szólni, de Hannah gyorsabb volt.

-És te miért nem mondtál semmit? A legjobb barátnők vagyunk, elvileg.
-Féltem, hogy majd utálni fogsz érte, hogy a kedvenc együttesedből felszedem az egyik ecsetet! De, mint látom neked ott a másik, probléma letudva.

-Jó, mindenki titkolódzik, már kezd elegem lenni! Nincs több titok négyünk között megértettük? -nevetett John. Beleegyezésül mindenki bólintott.

-Zoe gyere csak át velem a szobánkba! -hívott Hannah, a szóváltás után. Mikor átértünk megölet.

-Na meséljél csak!
-De te is nekem! -válaszoltam, az egész éjszakát átbeszéltük, és csak a srácokról volt benne szó, pedig annyi minden nem is történt, de mi csak beszéltünk, és beszéltünk.