Reggel megint korán kellett kelni.
-Jobb, ha hozzászoksz! -nevetett Hannah tetőtől talpig készenlétben, amikor kicsoszogtam reggelit csinálni.
-Ehhez nem lehet! -ásítottam.
Egy programszervező hapsihoz, vagy mihez voltunk hivatalosak, azaz csak Hannah, de mint mindig, jó barátnőhöz méltóan elkisértem. Érdekes módom nekem is felkínált egy helyet a kanapén a pasas, hogy csatlakozzak a beszélgetéshez. Lehuppantam. Az elején még figyeltem. Elmonda, hogy az elején ne számítsunk nagy nézetségre, majd a koncertek alatt/után megnő...aztán fél óra elteltével rájöttem, hogy ez engem egyáltalán nem érdekel. Előkaptam a telefonom, és felnéztem Twitterre. Vetettem egy gyors, lapos pillantást Hannahra. Mikor láttam, hogy teljesen a beszélgetésre koncentrál, felnéztem a srácok Twitteroldalára. Találtam még három tweetet, hogy mennyire hiányzunk nekik. Ez már egy kicsit sok volt, egyszer is értettük, hogy hiányzunk nekik, de vicces volt olvasni a sok irigykedő választ. Aztán találtam egy olyat is, hogy ne feletkezzen meg senki Hannah közelgő videójáról. Az üzeneteket is lecsekkoltam. Meglepő módon az egyiknek a feladója: @planetjedward volt. 'ma éjfél körül legyetek skype-on! akk tudunk dumálni =:) xxx John&Edward' Mondanom sem kell, ezután még lassabban telt az idő. Kb. egész délelőtt ott ültünk, de bárcsak délután is ott lehettünk volna, ugyan is elküldtek minket egy személyi edzőhöz. Eredetileg csak Hannah-nak kellett volna mennie, de rábeszélte a hapsit, hogy én is hadd csatlakozzak hozzá. Az a legrosszabb az egészben, hogy ha agyilag is jelen vagyok a megbeszélésen, akkor ez nem történik meg. De most együtt izzadtunk. Mivel szörnyen lusta vagyok, ez a délután maga a pokol volt számomra. Megszökni sem bírtam, pedig próbáltam feltűnés mentesen elpárologni, de valahogy mindig megtaláltak.
Este hat felé végre haza értünk. Szó szerint beestem az ajtón a kanapéra. Behunytam a szemem, és minden erőmet összeszedtem a barátnőmnek szánt egy mondtahoz.
-Egyszer megöllek Hannah Jones! -erre persze nevetett. Még négy óra, és beszélünk Jedékkel! Ez éltetett. Lassacskán ugyan, de csak elkövetkezett az a pillanat.
-Sziasztok! -szóltak bele vidáman a kamerába.
-Hello! -köszöntünk mi is egyszerre.
-Azta Zoe, te aztán nyúzott vagy! -állapította meg John, mire egy szúrós pillantással Hannahra mutattam. Egy jó darabig négyen beszélgettünk. Aztán John elment zuhanyozni, Hannah meg telefonálni a mit tudom én kijével. Szerény véleményem szerint John volt az, és ezek között alakul valami, de jól titkolják annyi szent. Nekem legalább elmondhatta volna Hannah, a legjobb barátnőm! Erre alapozva megkérdeztem Edwardot, hogy ő tud-e valamit kettejükről testvérétől. Keserűségemre a válasz nemleges volt. Egy ideig eldumálgattunk kettesben, de nem nagy dolgokról, mert majdnem elaludtam. Persze ő, mint egy energiabomba úgy pattogott. Majd előbb Hannah tért vissza, majd öt percre rá John is. Elköszöntünk egymástól.
Rögtön behuppantam az ágyamba, de nem bírtam elaludni. Fantáziafelhő vette körül az agyamat és egy jó darabig nem hagyta, hogy az álomvilág kapujába kerüljek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése