Zoe még alszik. Felöltöztem, felkaptam a dzsekimet, és szép, csöndben kislisszoltam a lakásból, hagytam Zoet élvezni a lustulós napját. Mivel semmi kedvem nem volt elkölteni azt a kevéske pénzem taxira, így gyalog mentem el a hotelig, ahol a fiúk vártak. Megkértek, hogy beszéljük meg, milyen dalokkal fogom kitölteni azt a másfél órát, amíg elő zenekarként lépek fel a színpadon. Írtunk egy jó pár számot, amikor szóba került a Rolling in the Deep.
- Biztos vagy te benne? – kérdezte kacéran John. Nyilván nem tudja, hogy imádom a kihívásokat.
- Tökéletesen.
- Akkor halljuk. – tette keresztbe John a kezét.
- Tessék?!
- Ha olyan biztos vagy benne, akkor énekeld el itt és most.
És hát elkezdtem. Meg kell, hogy mondjam, néztek a fiúk. Egy idő után elkezdtem röhögni a bamba képükön. Aztán Ed lelépett, hogy elintézzen valamit. Ketten maradtunk. Megint a dekoltázsomat bámulta. Fiúk… megköszörültem a torkom, mire felugrott, és a szemembe nézett.
- Nos? – kérdeztem.
- Nos… eljönnél velem pizzázni? – kérdezte kacéran.
- Persze! De mi van, ha Ed visszajön?
- Azt mondjuk, próbálni mentünk.
Aztán felém jött, két kezébe vette az arcom, és lágyan megcsókolt. Közben átölelt, hogy semmi távolság ne legyen közöttünk. Minden porcikám beleremegett a csókunkba. Aztán a szemembe nézett, és megszólalt.
- Tényleg, még nem beszéltünk meg valamit…
- Mit? – értetlenkedtem.
- Hát… izé… akkor most… járunk? – simogatta a tarkóját.
- Igen. – mondtam magabiztosan.
Aztán kicsit csöndben voltunk. Arra lettem figyelmes, hogy forgok. John felkapott, és pörgött velem. Mint egy gyerek, kántálta, hogy ’Van barátnőm! Van barátnőm!’ erre csak nevetni tudtam. Aztán letett, és elvitt pizzázni. Jól elvoltunk, amikor eszébe jutott Ed. Mivel elég régen elment, javasoltam, hívja fel. Aztán, mivel John szerint Ed indul vissza, ezért John fizetett, és kézen fogva visszamentünk a hotelbe. Onnan meg hazamentem. Zoe elmélyülten mosolygott a kanapén, mikor beléptem a lakásba.
- Akarom tudni? – kérdezte mosolyogva.
- Csak John! Olyan cuki! Tök jó volt a mai nap! Csak kár, hogy Edward lelépett! – tettem hozzá, hogy Zoe ne fogjon gyanút, ami tekintetéből ítélve nem sikerült. – Nem tudod, hol lehetett?
- Szerinted? Én végig itthon ültem, és tartottam a lusta napomat. Semmi telefon!
- Oké, de a világ legjobb napját hagytad ki az éltedből!
- Hidd el, így jobb volt neked is, meg nekem is. – mosolygott Zoe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése