Letelepedtünk a színpad elejére, Zoe meg firkantott valamit egy nap lapra. Nem érdekelt különösebben, ugyanis a terem megtelt rajongókkal, és mindenki sikítozott. Rövidesen elkezdődött a koncert. Nagyon jó volt! Mindenki egyként énekelt, táncolt, ugrált a zene ritmusára. Talán még Zoe is élvezte. Egy picit. Aztán, mikor a fiúk jobban körülnézek, észrevették Zoe tábláját, és Edward idejött, mondott valami Zoenak, majd felhízta a színpadra. Barátnőm maradt volna itt, de én feltaszigáltam a színpadra, mikor hirtelen felhízott John, és a kezembe nyomott egy mikit. Elindult a zene, a rajongók sikoltoztak – ki boldogan, ki irigyen, hogy felhívtak minket. Elindult a Hold the World. Egy pillanatig dermedten álltam, aztán hagytam, hogy átjárjon a zene, és elkezdtem énekelni. A fiúk figyeltek egy darabig, majd mosolyogva bekapcsolódtak, Zoe meg csak tátogott. Mindig is tudtam - és nem egóságból mondom - hogy jó hangom van. Mindig is énekesnek készültem, hogy találkozhassak a Jedwarddal. Nos, az kettő nem zárja ki egymást. Mindent beleadtam, ez volt az én nagy pillanatom. Aztán John megfogta a kezem, és egyszerűen elnémultam. A fények hirtelen kinyúltak, és lehúztak minket a backstagebe. Ott Edwardék elvonultak dumálni, ahogy mi is Johnnal.
- Szóval, legnagyobb JedHead? – nevetett.
- Öhm… azt hiszem. – pirultam el.
- Zoeval barátnők vagytok, Hannah? – megborzongtam a nevem hallatán. John szájából hallani…
- Legjobbak! – helyeseltem.
- Láttunk titeket az ablakból, kora reggel. Elsőnek jöttetek, ugye?
- Igen, elráncigáltam ide Zoet.
- Vagyis ő nem fan?
- Nem! – nevettem, mintha valami tök nyilvánvaló dolgot nem tudna.
- Amúgy, nagyon jó a hangod!
- Kösz. – pirultam megint. Komolyan, lassan átmegyek rákba.
- Nincs kedved egy demóra?
- Tessék?! De! Életem egyik álma válna valóra!
- Mi a másik? – nevetett.
- Az épp most teljesül. – motyogtam.
Aztán odajöttek Zoeék, és Edward is felajánlotta, hogy készítsek demót. És utána akár egy közös dalunk is lehetne. Álmodom? Remélem nem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése