Mikor jönnek már ki? A tömeg zúgolódik, Zoe meg elveszett. Mi, elveszett?! Jaj, hova mehetett? Kiszaladtam a jedheadek közül, mikor megláttam egy fa alatt, és felzúgott a tömeg. ’Jedward! Jedward!’ Gyorsan megfogtam Zoe kezét, és behúztam a tömegbe. Bedurakodtam az első sorba. Nem vagyok agresszív típus, de Zoeval az oldalamon minden sikerül. Edward felénk tartott, és épp alá akarta írni Zoe kezét, mikor ő elhúzta. Csak röhögni tudtam, olyan gyönyörű volt azzal a fekete csíkkal a karján. Zoe felvilágosította Edwardot, hogy csak képet szeretnénk, és az idehívta a testvérét. Beengedtek minket a kötél mögé, és összeálltunk egy képre. John átkarolta a derekamat, és felöltötte mosolyát. Csináltak egy közös képet, majd egy-egy képet mindkét fiúval, és visszatessékeltek bennünket a szalag mögé. Kirohantunk az emberek közül, és megcsodáltam a képeket. Mind tökéletes. Zoe bement vécére, addig én letelepedtem a szálloda elé. Pár perc múlva beszélgetést hallottam. Közelebb kúsztam négykézláb, nehogy észrevegyenek. Kb. úgy nézhettem ki, mint egy gyogyós, de nem zavart. Aztán hirtelen megfogták a vállam.
- Jézusom! – kiáltottam fel.
- Majdnem. – viccelődött John. John?! Annyira lefagytam, hogy megmozdulni, hát még megszólalni se bírtam.
- Mizu? John vagyok.
- Öhm… igen… öö… tudom. – mekegtem.
- És? Téged hogy hívnak? – kérdezte mosolyogva.
- Hát, öhm… Hannah.
- Szép a neved.
- Kösz. – pirultam.
- Hát, nekem most sajnos mennem kell. – sóhajtott. – Szia!
- Szia…
Hirtelen megfogta valaki a karom. Zoe. Elvonszolt a buszmegállóig, mikor ott végre megállt, megkérdeztem:
- Na mi az? Mi történt?
- Egy bunkó paraszt vagyok!
- Örülök, hogy leesett! – nevettem. Néha eléggé bunkó tud lenni. - Már megint mit csináltál te lány?
- Most kosaraztam ki az egyik jedit!
- Te jól vagy? – akadtam ki.
- Most miért?
- Á, hagyjuk… - mondtam, mivel nekem sem jött össze semmi…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése