Három hét múlva annyira kész voltam az izgalomtól, meg mindentől, hogy kólával nyugtattam magamat, amitől persze még jobban bepörögtem. Mire odaértünk a forgatásra, már úgy pörögtem, mint a fiúk. Bementem az öltözőbe, rám aggattak egy szuper csinos, de kényelmetlen szettet, megcsinálták a hajamat, majd kisminkeltek. Mikor kiléptem az öltözőből, Zoe felmutatta a hüvelykujját, jelezve, hogy jól nézek ki. Aztán bementünk egy helységbe, ami tömve volt minden féle kellékekkel, és technikai micsodákkal. Az egyik csatlakozóban majdnem fel is buktam. Aztán beállítottak, eligazítottak, és már indult is a zene. Nagyon jól éreztem magam a kamerák kereszttüzében, pontosabban elképzeltem, hogy nincsenek is ott kamerák… így könnyebb volt. Amíg beálltak egy másik nézőponthoz, addig elmentem az öltözőbe inni, ami most teljesen kihalt volt. Nyúltam a víz felé, mikor valaki megragadta hátulról a karom, megfordított, és ajkunk összeért. Rögtön felismertem.
- John! – ugrottam a nyakába.
- Hiányoztál. – suttogta a fülembe.
- Te is… - sütöttem le a szemem.
- Látom, hordod az ajándékom… - nézett a nyakamra, amiről úgy gondolom szeme a dekoltázsomra tévedt.
- Igen, gyönyörű… - fogtam a kezembe a nyakláncot, ami egy szívet formázott.
- Szerintem is… - mondta elmélyülve.
- A fiúknak mióta tetszenek az ékszerek? – nevettem.
- Én nem a nyakláncra gondoltam… - tette a homlokát az enyémhez.
És megint megcsókolt. Aztán kopogtak az ajtón, hogy menjek, mert még sok dolgunk van. A fiúk és Zoe kint vártak, amíg be nem fejeztünk mindent. Erre késő este került sor. Mivel eléggé fáradtak voltunk már mindannyian, ezért gyorsan elköszöntek tőlünk.
- Négy nap múlva turné, nem elfelejteni! – ölelt meg John.
- Igenis kapitány!
- Addig is, ha kellenénk, megtaláltok a múltkori szállodában. – mondta vigyorogva Edward, miközben megölelte Zoet.
- Akkor holnap! – mondtam lelkesen.
- És ezt velem mikor óhajtod megbeszélni? Nem érek rá, sürgős lustulni valóm van!
- Te tudod… – nevettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése