Korán reggel a repülőtéren rajongók sokasága fogadott minket. Most már tőlem is kértek néhányan autogrammot, aminek nagyon örültem, persze olyan álmos voltam, hogy igen lassan haladtam. Este annyira izgultam, hogy nem tudtam elaludni, és azért a hét óra alvás nekem sem árt. Aztán a jedheadek végre felengedtek minket a repülőre.
Zoe ment elöl, rögtön lehuppant az egyik székbe, mellé Edward. Én Zoeval szemben ültem, John pedig mellém. Zoe szinte ahogy letette a fenekét, rögtön elaludt, én nem tudtam. Nagyon izgultam. Hogy vajon mit szólnak majd hozzám… Csak bámultam ki az ablakon. Még sosem repültem, nagyon tetszett. Ez segített kicsit lenyugodni. John egész úton nézett, de én csak bámultam ki.
Mikor odaértünk, ismét rajongók hada fogadott. Itt is kiosztottam néhány aláírást, majd beszálltunk egy limóba. Bementünk a városközpontba, ahol is a legszebb hotel várt ránk.
- Hölgyeim! – nyitotta az ajtót John.
A szálloda tetején kaptunk két, egybenyitott szobát, nagyon szépek voltak, és a kilátás! Alighogy ledobtuk a csomagokat, már mehettünk is próbálni. A gyomrom ismét görcsbe rándult.
A próbán a fiúk csak playbackeltek és meg énekeltem. Míg én inkább a hangra tettem a hangsúlyt (óóó, milyen szófordulat) addig a fiúk inkább bohóckodtak. Ez egy idő után igazán fárasztó volt. Minden értelemben.
- Amúgy hogyan lesznek a szobák? – kérdezte Ed, mikor visszaértünk.
- Azt hiszem ez egyértelmű! Te velem leszel, és a lányok együtt.
- Jó, na, csak hülyültem! – nevetett Edward.
Aztán elköszöntünk, és elmentünk a szobánkba. Zoeval még dumáltunk egy kicsit, de aztán mindkettőnket elnyomott az álom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése